A comparison of macular structure imaged by optical coherence tomography in preterm and full-term children

PURPOSE: Macular anatomic abnormalities were examined by optical coherence tomography (OCT) imaging in premature children and compared with those of full-term children. METHODS: In a prospective case-control study, premature patients 7 to 14 years of age were divided into three groups (group I, laser-treated retinopathy of prematurity [ROP]; group II, spontaneously regressed ROP; group III, no ROP), and age-matched children (group IV). All the eligible 74 eyes had normal-appearing posterior pole, myopia < or =3 D, and best corrected visual acuity 1.0. When both eyes of a subject were eligible for the study, one eye was randomly selected (10 eyes of 10 children in each group). Retinal thicknesses of the macula measured by OCT3 were compared. The correlation between central foveal thickness and prematurity (gestational age at birth < or = 30 weeks; birth weight < or = 1250 g) or ROP was determined. RESULTS: The mean foveal and central retinal thicknesses decreased significantly in group I (laser-treated ROP) and group IV (term birth). Significant differences in central retinal thickness were found between the premature groups and full-term children (Mann-Whitney U test). The cutoff point of central retinal thickness, determined by receiver operating characteristic curve was 209 microm. The general estimating equation model statistics found a significant effect of ROP severity (P = 0.003), P value for the category of prematurity was 0.063. CONCLUSIONS: The central retinal thickness was significantly higher in the preterm groups than in the full-term group. This subtle macular modification may be related mainly to ROP. Prematurity had only a marginally significant role

Intrasession and Between-Visit Variability of Retinal Vessel Density Values Measured with OCT Angiography in Diabetic Patients

In clinical practice the measurement error of an instrument has special importance in analyzing and interpreting data, and acknowledging limitations. The purpose of this study was to evaluate intrasession and between-visit reproducibility of OCT angiography measurements in diabetic patients. A total of 54 eyes of 27 diabetic patients underwent OCT angiography imaging. Foveal avascular zone (FAZ) area and superficial retinal vessel density (VD) at 3 mm were calculated using the AngioAnalytics software. Three consecutive images were acquired at first visit and one image 1 month later. Intrasession and between-visit reproducibility of parameters were characterized by intraclass correlation coefficient (ICC), coefficient of variation (CV), and coefficient of repeatability (CR) values. We measured excellent (>0.90) ICC values both in intrasession and between-visit comparisons. CV was higher for the FAZ area compared to VD both in intrasession (7.79% vs. 2.87%) and in between-visit (12.33% vs. 2.95%) comparisons. Between-visit CR value for VD was 4.53% (95% CI: 3.72-5.79%). These data suggest that OCT angiography shows excellent repeatability in diabetic patients, indicating that this non-invasive technology might be suitable for longitudinal assessment of microvascular complications

Spontán suprachorioidealis vérzés okozta vakság véralvadásgátló kezelésben részesült időskori makuladegenerációs betegeken

We present cases of blinding spontaneous suprachoroidal haemorrhage in anticoagulant taking wet-AMD patients. A retrospective study has been performed to present the clinical course, management and final outcome of spontaneous suprachoroidal haemorrhage in 7 eyes of six age-related macular degeneration patients seen in our clinic from January 2016 to April 2017. All patients were on chronic oral anticoagulant therapy because of cardiovascular disorder. In one patient, haematological disorder was also present modifying significantly the haemostasis. All eyes received prior anti-VEGF treatment for exsudative AMD. Acute angle closure glaucoma - with no response to topical and oral IOP lowering therapy - was the most frequent ocular complication in our cases. The final visual prognosis was usually very poor. The risk of spontaneous suprachoroidal haemorrhage is increased in wet-AMD patients who are on anticoagulant therapy. To prevent this blinding condition, a stronger communication between ophthalmologists and cardiologists would be beneficial, with an ophthalmological check-up in this group of patients before and during the use of anticoagulants. Orv Hetil. 2018, 159(24): 985-990

Első tapasztalataink diabeteses maculopathia Navilas® 577s mikropulzuslézer-készülékkel történő kezelésével

Bevezetés és célkitűzés: A Navilas® 577s mikropulzuslézerrel végzett kezelés biztonságosságának és hatásosságának vizsgálata diabeteses maculaoedemában. Módszer: Retrospektív vizsgálatunkba diabeteses maculaoedema miatt gondozott és legalább 6 hónapos utánkövetés- sel rendelkező, korábban Navilas® 577s mikropulzuslézer-kezelésen átesett 28 beteg 46 szemét válogattuk be. Min- den szemen optikaikoherencia-tomográfia (OCT) vastagsági térkép navigált, nonkontakt, küszöb alatti mikropulzus- lézer-kezelés történt egy alkalommal. A kezelést megelőzően és az azt követő 6. hónapban rögzítettük a látóélesség, a centrális retinavastagság értékeit és az éreredetű endothelialis növekedési faktort (VEGF) gátló injekciók számát. A követési idő végén megvizsgáltuk a szemfenéki képnek a digitális fundusfotográfia és az átmetszeti OCT-képek segítségével észlelhető változásait. Eredmények: A vizsgált szemek közül 30 esetben a lézerkezelést korábbi centrális maculaoedema miatt VEGF-gátló injekciós kezelés előzte meg, míg 16 szem esetében primer lézerkezelés történt. A Navilas® 577s mikropulzuslézer- kezelést követően 6 hónappal sem a látóélesség, sem a centrális maculavastagság nem változott szignifikánsan egyik csoportban sem (p>0,05). Ugyanakkor a korábban injekciós kezelésben részesült szemek esetében a lézerkezelést megelőző 6 hónapban adott injekciók száma az átlagos 2,63 ± 1,18 értékről átlagosan 0,5 ± 0,73 értékre csökkent (p<0,001). A fundusfotókon és az átmetszeti OCT-scaneken a lézerkezelést követően egyetlen szem esetében sem találtunk látható pigmentelváltozásokat vagy hegesedést. Következetetés: Megfigyeléseink szerint a Navilas® 577s mikropulzuslézer-kezelés biztonságos a diabeteses macula- oedemás betegek kezelésében, továbbá a VEGF-gátlóval kezelt szemeken szerepet játszhat az injekciók számának csökkentésében

Pachychorioidealis kórképek = Pachychoroid diseases

The aim of this study is to present our knowledge about pachychoroid diseases using case reports, literature review and our own clinical experiences. A summary flow chart of treatment options for the subgroups was prepared, too. Pachychoroid diseases include the following: central serous chorioretinopathy (CSCR), pachychoroid pigment epitheliopathy (PPE), pachychoroid neovasculopathy (PNV), polypoidal choroidal vasculopathy (PCV), peripapillary pachychoroid syndrome (PPS), focal choroidal excavation (FCE). A common feature of pachychoroid diseases is the quantitative or qualitative abnormality of the choroidea, which is often associated with subretinal fluid accumulation. The disease group does not currently have a standard treatment protocol; some of the multiple treatments prove to be more effective, however, there are significant differences between the subgroups. We summarize which subgroup benefits from eplerenone tablet therapy, micropulse laser therapy, verteporfin photodynamic therapy or intravitreal anti-VEGF injection therapy

A chorioidea vastagságának változása diabeteses betegekben = Choroidal thickness changes in patients with diabetes

Bevezetés: A swept source optikaikoherencia-tomográfia egy új, noninvazív eszköz, amely lehetővé teszi a retina mellett a chorioi- dea vizsgálatát, és segítséget nyújthat a diabeteses chorioidopathia patogenezisének megismerésében. Célkitűzés: Diabeteses retinopathia különböző súlyosságú stádiumaiban a chorioideavastagság meghatározása, valamint a külön- böző terápiás lehetőségek és a jól ismert általános rizikófaktorok (a diabetes fennállási ideje, típusa, hemoglobin-A1c-szint, hyper- tonia) chorioideavastagsággal való korrelációjának meghatározása. Módszer: Prospektív keresztmetszeti vizsgálat Swept Source DRI Triton optikaikoherencia-tomográfia segítségével. Macula- és chorioideavastagság-térképet készítettünk 60 diabeteses beteg 117 szeméről. Kontrollcsoportként 24 fő 45 szemét vizsgáltuk. A chorioideavastagság változásának a cukorbetegséggel, valamint a szisztémás rizikófaktorokkal való összefüggését elemeztük. A chorioideavastagság és a diabeteses retinopathia súlyossága (nincs, nonproliferatív/proliferatív stádium) közötti kapcsolatot, valamint a panretinalis lézerkezelés hatását is vizsgáltuk. Eredmények: Cukorbetegekben szignifikánsan alacsonyabb chorioideavastagságot találtunk egészséges kontrollcsoporttal összeha- sonlítva (p<0,05). Az egész beteganyagot vizsgálva az életkor (p<0,001) és a hypertonia jelenléte (p<0,05) szignifikáns korreláci- ót mutatott a chorioidea elvékonyodásával. A cukorbetegség fennállási ideje és a chorioidea elvékonyodása között szignifikáns összefüggést mutattunk ki (p<0,05). A szisztémás rizikófaktorokat többváltozós modellben vizsgálva a betegség fennállási ideje a chorioideavastagság-csökkenés szignifikáns prediktora maradt (β –0,18, p = 0,02). Szignifikánsan alacsonyabbnak találtuk a cho- rioideavastagságot a proliferatív retinopathiában szenvedő és a panretinalis lézerkezelésen átesett betegekben a nonproliferatív csoporttal összehasonlítva (p<0,05). Következtetés: Vizsgálatunk igazolta, hogy a szisztémás rizikófaktorok (életkor, hypertonia, a diabetes fennállási ideje) mellett a diabetes jelenléte és a diabeteses retinopathia progressziója is hatással van a chorioidea elvékonyodására. A továbbiakban kimutat- tuk, hogy panretinalis lézerkezelés hatására a chorioideavastagság szignifikáns csökkenése figyelhető meg

Patológiás myopia talaján kialakult érújdonképződés intravitrealis ranibizumabkezelése

Absztrakt: Bevezetés: A patológiás myopia világszerte a látásvesztés egyik meghatározó oka, jelentős részben a még aktív, dolgozó korosztályt érintve. Az egyik jelentős, látást veszélyeztető komplikáció patológiás myopiában a chorioidea-neovascularisatio. Célkitűzés: A patológiás myopia talaján kialakult subfovealis érújdonképződések intravitrealis ranibizumabkezelése eredményességének vizsgálata. Módszer: Retrospektív analízisünk során 14 beteg (életkor: 61 ± 17 év) 14 szemén patológiás rövidlátás talaján kialakult subfovealis érújdonképződéseket kezeltünk intravitrealis ranibizumabbal, szükség szerinti adagolási móddal. Vizsgáltuk a legjobb korrigált távoli látóélesség, a chorioidea-neovascularisatiós laesio magasságának változását és a beadott injekciók számát. Eredmények: A legjobb korrigált látóélesség a kiindulási 55,8 ± 19,3 betűről az első év végére 64,8 ± 15,5 betűre (p = 0,0414), a követési idő végére 62,6 ± 16,3 betűre (p = 0,2896) javult. Az átlagos követési idő 19,7 ± 23,9 hónap, az átlagos injekciószám 2,8 ± 2,1 volt. Négy szemen a látóélesség a kezelés ellenére tovább romlott. Következtetések: Az intravitrealis ranibizumab a patológiás rövidlátás talaján kialakult érújdonképződések hatékony kezelési módja. Néhány szemen a kezelés ellenére tovább romlik a látóélesség. Orv. Hetil., 2017, 158(15), 579–586. | Abstract: Introduction: Pathological myopia is one of the leading causes of vision loss worldwide, especially among young people of working age. Choroidal neovascularization is one of the most important cause of visual impairment in pathological myopia. Aim: To evaluate the efficacy of intravitreal ranibizumab for the treatment of myopic choroidal neovascularization. Method: In this retrospective analysis 14 eyes of 14 patients (mean age: 61 ± 17 years) with myopic choroidal neovascularization were treated with intravitreal ranibizumab as needed. Best-corrected visual acuity, thickness of choroidal neovascularization lesion and the number of injections were assessed. Results: The mean visual acuity changed from 55.8 ± 19.3 letters to 64.8 + 15.5 at 12 months (p = 0.0414), and 62.6 ± 16.3 during follow-up time (p = 0.2896). Mean follow-up time was 19.7 ± 23.9 months, average number of injections was 2.8 ± 2.1. Visual acuity declined in four patients despite the treatment. Conclusions: Intravitreal ranibizumab is an effective therapy in pathological myopia. Some patients experience deterioration of visual acuity despite of treatment. Orv. Hetil., 2017, 158(15), 579–586

Diabeteses kisér-károsodás vizsgálata optikai koherencia tomográfián alapuló angiográfiával = Evaluation of diabetic microangiopathy using optical coherence tomography angiography

Absztrakt: Bevezetés: Az optikai koherencia tomográfián alapuló angiográfia új noninvazív eszköz, amely lehetővé teszi a retinalis érhálózat vizsgálatát, és segítséget nyújthat a microangiopathiával járó szemfenéki betegségek nyomon követésében. Célkitűzés: Diabeteses betegek mindkét szemén optikai koherencia tomográfiás angiográfiával meghatározni a retinalis kisér-károsodás mértékét az általános rizikófaktorok függvényében. Módszer: Optikai koherencia tomográfiás angiográfia során 36 diabeteses, valamint 45 kontrollszemély mindkét szemén meghatároztuk a retinalis érhálózat sűrűségét. Rögzítettük a magas vérnyomást, a diabetes fennállási idejét, az inzulinkezelést, a HbA1c-szintet, a dyslipidaemia és a diabeteses retinopathia jelenlétét, továbbá a szem tengelyhosszát. A rizikófaktoroknak az érhálózat-sűrűségre és a két szem közötti aszimmetriára kifejtett hatását többváltozós regressziós modellekben vizsgáltuk. Eredmények: Diabeteses betegekben a retinalis érhálózat sűrűsége szignifikánsan alacsonyabb volt, mint kontrollszemélyekben (p<0,05), és ugyanazon beteg két szemének adatai között mért különbség szignifikánsan magasabb volt, mint a kontroll egészséges személyek két szeme között mért különbség (p<0,05). Mind a retinalis érsűrűség, mind a két szem közötti aszimmetria korrelált a diabetes fennállási idejével (p<0,05), kontroll alatt tartva az általános rizikófaktorok hatását. A kontrollcsoporttal összehasonlítva a két szem közötti aszimmetria mértéke szignifikánsan magasabb volt olyan diabeteses betegek két szeme között is, akiknél a diabeteses retinopathia szemfenéki jelei nem voltak láthatók (p<0,001). Következtetések: Diabeteses betegekben csökkent az érhálózat sűrűsége egészséges személyekkel összehasonlítva, továbbá fokozott a két szem közötti aszimmetria. A csökkent érhálózat-sűrűség és a két szem közötti fokozott aszimmetria a betegség fennállási idejével arányos, és alkalmas lehet a diabeteses retinopathia igen korai, szemfenékvizsgálattal még nem látható formáinak kiszűrésére, így segítve a terápia mielőbbi megkezdését. Orv Hetil. 2018; 159(8): 320–326. | Abstract: Introduction: Optical coherence tomography angiography is a non-invasive imaging technique that is able to visualize the different retinal vascular layers using motion contrast to detect blood flow without intravenous dye injection. This method might help to assess microangiopathy in diabetic retinopathy during screening and follow-up. Aim: To quantify retinal microvasculature alterations in both eyes of diabetic patients in relation to systemic risk factors using optical coherence tomography angiography. Method: Both eyes of 36 diabetic patients and 45 individuals without diabetes were examined. Duration of diabetes, insulin therapy, blood pressure, HbA1c, dyslipidemia, axial length and the presence of diabetic retinopathy were recorded. Retinal vessel density was measured by optical coherence tomography angiography. The effect of risk factors on vessel density and between-eye asymmetry was assessed using multivariable regression analysis. Results: Vessel density was significantly lower and between-eye difference was significantly higher in diabetic patients compared to controls (p<0.05). Both vessel density and between-eye asymmetry significantly correlated with diabetes duration (p<0.05) after controlling for the effect of risk factors. The between-eye asymmetry in vessel density was significantly higher in patients without clinically detectable diabetic retinopathy compared to control subjects (p<0.001). Conclusions: There is a decrease in retinal vessel density and an increase in between-eye asymmetry in patients with diabetes compared to healthy subjects. By using optical coherence tomography angiography, the detection of these microvascular alterations is possible before clinically detectable diabetic retinopathy and might serve as a useful tool in both screening and timing of treatment. Orv Hetil. 2018; 159(8): 320–326

Stromal Cell-Derived Factor 1 Polymorphism in Retinal Vein Occlusion

BACKGROUND: Stromal cell-derived factor 1 (SDF1) has crucial role in the regulation of angiogenesis and ocular neovascularisation (NV). The purpose of this study was to evaluate the association between SDF1-3'G(801)A polymorphism and NV complications of retinal vein occlusion (RVO). METHODS: 130 patients with RVO (median age: 69.0, range 35-93 years; male/female- 58/72; 55 patients had central RVO, 75 patients had branch RVO) were enrolled in this study. In the RVO group, 40 (30.8%) patients were diagnosed with NV complications of RVO and 90 (69.2%) patients without NVs. The median follow up period was 40.3 months (range: 18-57 months). The SDF1-3'G(801)A polymorphism was detected by PCR-RFLP. Allelic prevalence was related to reference values obtained in the control group consisted of 125 randomly selected, age and gender matched, unrelated volunteers (median age: 68.0, range 36-95 years; male/female- 53/72). Statistical analysis of the allele and genotype differences between groups (RVO patients vs controls; RVO patients with NV vs RVO patients without NV) was determined by chi-squared test. P value of <0.05 was considered statistically significant. RESULTS: Hardy-Weinberg criteria was fulfilled in all groups. The SDF1-3'G(801)A allele and genotype frequencies of RVO patients were similar to controls (SDF1-3'A allele: 22.3% vs 20.8%; SDF1-3'(801)AA: 5.4% vs 4.8%, SDF1-3'(801)GG: 60.8% vs 63.2%). The frequency of SDF1-3'(801)AA and SDF1-3'(801)GA genotypes, as well as the SDF1-3'(801)A allele frequency were higher in RVO patients with NV versus in patients without NV complication (SDF1-3'(801)AA+AG genotypes: 57.5% vs 31.1%, p = 0.008; SDF1-3'(801)A allele: 35.0% vs 16.7%, p = 0.002) or versus controls (SDF1-3'(801)AA+AG genotypes 57.5% vs 36.8%, p = 0.021; SDF1-3'(801)A allele: 35.0% vs 20.8% p = 0.01). Carrying of SDF1-3'(801)A allele increased the risk of neovascularisation complications of RVO by 2.69 (OR, 95% CI = 1.47-4.93). CONCLUSION: These findings suggest that carrying SDF1-3'(801)A allele plays a role in the development of neovascular complications in retinal vein occlusion